Správny čas (VIII-)

A nyár végi fosidő hullámot úgylátszik ez a hosszú vénasszonyok nyara kárpótolja aminek csúcspontja volt ez az október végi hétvége. Múlt évben november elején már volt ahol félméteres hóban gázoltunk felfelé. Lényeg a lényeg, szerettem volna valami nehezebb szabadmászós utat találni mivel a Tátrában még nem nagyon találkoztam ilyen nehézségekkel, és mivel itthon az edzések is csak pozitív visszajelzést adtak gondoltam miért ne? Tény és való,  aki egy kicsit is mászott a Tátrában tudja, hogy a fokozatoknál leginkább az első megmászók neve és a dátum irányadó és ha ezt kiegészítjük az útra adott nehézséggel, akkor már lehet valami képünk a kiszemelt áldozatról. Ezért van az, hogy az V ösök néhol VII esek, a III masok pedig VI osak. Ilyen például Palenicek is, aki a IV+ os fokozatnak elképesztő jelentőséget tulajdonított, ezért olyanok az útjai is amilyenek. Ezen okok késztettek arra, hogy valami újabb utat válasszak, ahol a fokozat remélhetőleg megállja a helyét.

A Správny čas (VIII-)-ra esett a választás, de sajnos Babcsán Gabi csak délutánra érkezett fel a falhoz, ezért először bemelegítésnek megmásztuk a Lengyel-kéményt. Megvolt a reggeli mozgás, leereszkedtünk majd Ati és Peti elindultak egy, a fal bal oldalán vezető utacskának. Időközben Gabi is megérkezett és délután kettő kötül be is szálltunk az útba. Kicsit tartottam a VIII as részektől, de szerencsére minden olajozottan ment. Az út lényegi része 4 kötélhossz (VII-,VII+/VIII-,VII+/VIII-,VII), megtalálható benne a kéménymászástól a piazig minden, de főleg táblamászás dominál. A VIII as hosszok igazi kis kunsztokat rejtenek, és főleg a magas embereknek lettek tervezve, ezért volt ahol szegény Gabi egy órát nyújtózkodott én pedig kapásból elértem ill. volt hogy nem tudott rendesen akasztani sem. Lényeg a lényeg, késő délutánra újra az anyaföldön voltunk, és örömmel konstaláltam, hogy a következő szezonban már kóstolgathatom a Tátrában is ezt a fokozatot, mivel elég magabiztosnak éreztem a mozgást és csak egyszer kellet belepihenni.