54

Nagyjából egy év után ismét itt :)

Folyamatosan motoszkált bennem, hogy majd valami fontos esemény kapcsán újra felveszem a fonalat...ez most megtörtént. -

"Gaba" szülinapja. Nem kell semmi több... szeretnék sokat írni, de az te ismered :)

Petit Dru - Amerikai Direkt

Jöttünk, láttunk, visszajövünk!

Grand Capucin - Swiss direct

A másnapi program gyanánt a kicsit odébb lévő Capucin volt kiszemelve, rajta az Alex Huber által is szólózott Swiss Direct (VII+). Tervben volt még a balra mellette vezető O sole mio is (VIII-), de mivel elég szarul ment a svájci, ezért letettünk tervünkről.

Hajnali kelés, slószolás, majd gyorsan robogtunk is kiszemelt áldozatunkhoz, ám előbb még egy gleccserhasadékban való intermezzo következett a hirtelen ránktörő gyilkos vihar kivédése végett.

A gyilkos vihar levonulása után megtámadtuk a sziklautat, a kicsit combos 'schrund átmászás után 2 hosszal már a valós útban is másztunk. Ebben az útban mutatkozott meg igazán a repedésmászási hiányunk, ugyanis az első 6a-s hossz is rendesen "beszopatott" mindkettőnket. Először én adtam fel, utána pedig Bálint kényszerült egy másik repedésrendszerben kikerülni az eredetit. De legalább felharcolta magát! Itt lehet ilyet! A mászott méterek számával csökkent a motivációm és lelkesedésem is, így a vidámpark jellegű hevederes átlibbenésen az áthajlóban (ezt ajánlom mindenkinek aki arra jár!), valamint a 'kiánullázott' kulcshossz után gyorsan a csúcson találtuk magunkat! Thx Balint!
Ezek után már csak egy 400 méteres ereszkedés, lemászás és pár órás gyaloglás következett mielőtt éjfélre visszaértünk volna a sátrakhoz.

Aiguille du midi, Eperon des cosmiques

Az idei -pót- nyári túra alkalmával Chamonixba vettük az irányt remélve, hogy a Ferihegyi indulás után délre már Chamonixban kortyolgathatjuk kávénkat. (legalábbis ez volt az én tervem)

Ha nem is korán, de legalább későn megérkeztünk a kempingbe (este 9-kor?), és másnap már robogtunk is fel a midi és az eperon alá, hogy lefussuk a kötelező köröket a hegységben.

Első napi trófeánk a kötelező Midi-Rébuffat (6b/VII-) út volt. Az útból pont az jött vissza ami a neten is fellelhető leírásokból. Hatalmas tömegek (ahol csak az elölmászó tudja teljesíteni az utat), alulszámozott hosszak, repedések és gyönyörű gránit minden mennyiségben. Nem mondom, hogy a gép előtt ülés és a műfalas edzések sokat segítettek a számomra még amúgy is rettentően került repedésmászásba való beleszokástól, de legalább annál szarabbult ment a mozgás mint képzeltem. De legalább az út szép volt!

Másnapi cél az Eperon-on vezető szintén kötelező Rébuffat (6b?/VII-) út majd a Cosmiques gerinc . Ez már egy fokkal rövidebb út, de legalább található benne egy kedves kis áthatjló melyet kedves barátom titáni bátorsággal küzdött le. A Cosmiques gerinc csak hab volt a tortán, főleg amikor a kiszálló létra!!! alatt a gerincen való sétálás helyett egy áthajló vizes kéményben kúsztam fel a -remélt- 60-as félkötél végén, amikor hirtelen Bálint megjelent mögöttem kezében a kötéllel.
Ezen a ponton határoztuk el, hogy a Digital Crack (8a) most kimarad a túrából.......

Eperon kulcshossz

Midi - Rébuffat 

Wild Thing (9-,A1) - New Route

A darab első felvonása Höllenthal, a második pedig Hochschwab.

Négyen robogunk Höllenthal felé (Babcsán Gábor, Kovács Tamás (Lui), Peti, és Én), az elsődleges terv a Rechenmauern falán még pár éve abbamardt új út befejezése.

Az út pár éve befejezetlen maradt, mivel mászás közben a fúró leesett a 2. hosszból, és ez a tény akkor jelentősen csökkentette az út megmászásának esélyeit.

Az eredeti út a Rechenmauern majdnem szűz falának középső részét célozza meg, a messziről is jól látható nagy barlangtól balra indul, majd jobbra-balra kacskaringózva egy tornyon át éri el a völgy egyik legszebb tábláját jelentő headwall-t a fal jobb oldalán.

A kőzet elég rossz minősége miatt kacskaringózik az út, mindig a lehető legszilárdabb táblákon és felszökéseken.

A jelenlegi állapotában még 2-3 kötélhossz bemászásra vár. A nyitás végig alulról, elölmászásban lett végrehajtva...

A maradék időt a Verlorener turm-on töltöttük egy 4 hosszas (VII+)-t abszolválva. Lassan ezen a falon is elfogy minden....

1: VII, 2: IX-,A1(S3)  3: IX-,A1, 4: VI, 5: VIII

(Az eredeti útból végül csak 1 hossz maradt)

Az első crux

Készül a film

Lui irányít

Slószolás

És forog

Én a IX- ban, az A1-hez közeledve

VIII-as áthajló tábla gyönyörű kövön

Mérleg

Majdnem egy év telt el azóta, hogy utoljára irtam a blogra.... próbálom most ott felvenni a fonalat, ahol anno letettem.

Nagyon éles kép, hogy pár évvel ezelőtt még kizártnak tartottam, hogy a szüleim példáját követve a hobbimat és (a szeretteken kívül) minden mást teljes egészében alárendeljek a munkámnak, de az utóbbi hónapokban egyre inkább azon veszem észre magam, hogy ez történik.... Egy(?) informatikai start-up beindítása ott ahova ez a kultúra még csak most gyűrűzik be piszok kemény dolog. Az utóbbi tél és tavasz semmi másból nem állt, mint a nappali és éjszakai kódolásból, befektető hajkurászásból, meetupokon való előadásból, magát túl sokra tartó emberekkel való ebédekből és heti annyi termes edzésből amit Atival csak össze tudtunk hozni. 

Természetesen bármilyen rendes falon (>400) való mászás SZIGORÚAN csak azért fért bele a programba, hogy érezzük hogy még élünk. 

Ez az írás és minden motivációm pedig kizárólag az alábbi okokból született/születik:

- 23 éves lettem

- nyár van

- 30 éves koromig szeretnék megtanulni mászni (mostanra elfelejtettem)

- le kell fogyni!

PS: ha van valakinek felesleges tőkéje egy innovatív start-up vállalatba invesztálni akkor szóljon. Ha nincs annyi tőkéje, akkor meg vegyen nekem egy új mászócipőt.....

...

Zsoltnak és Petinek...

Nem akarom, nem tudom ilyenkor mit kell és lehet írni. Talán nem is kell semmit. Nyugodjatok békében mindketten.

Hiszem, hogy ott fenn rátaláltok ennek az egésznek a folytatására.

New Route/Variant - Gas in the ass (VII+/VIII-, 4kh) - Žeruchova veža

Még nem teljesen tiszta, hogy valóban egy új út vagy egy variáns született annak ellenére, hogy az út kb 10 méter kivételével teljesen függetlenül halad minden más úttól és amiről se rajz, se infó, se utalás nincs arra vonatkozóan, hogy valaki is átmászta volna RP a táblát.  (ami mellesleg nittek nélkül biztosíthatatlan a végső kulcsrésznél)
Utánaérdeklődünk.....

Szeretném ezt a szezont a tátrában a komolyabb sportmászóutak felé terelgetni, és ennek az első állomása volt a zergén kinézett út első megmászása.
Az út részletei már egy ideje körvonalazódtak, a konkrét megvalósítás azonban mostanáig váratott magára.
Taktikailag nem bonyolítottuk túl a dolgot és szerencsénkre az út elhelyezkedése sem indokolta azt.
A két meglévő tábla út között halad: balról a Korosvold Tanec (VII), jobbról pedig a Cepela társaságában. A kettő közötti rést céloztuk meg, és az út nehézsége is gyakorlatilag erre a részre korlátozódik.
A tábla eleje elég könnyű (V+, 1 szög), majd fokozatosan durran be, ennek megfelelően a köztesek elhelyezésének lehetősége pedig csökken. Az első kulcsmozdulatnál bennhagytunk egy szöget (+1), majd ezt követő pihenőnél lehet megint pakolni ki balra. A végén teljesen elfogynak a lehetőségek ahogy a fokozat is kúszik felfelé.
Az utolsó érdemi hossz a májusban tévedésből Bálinttal megmászott tévesen Oko Bere-nek hitt tető jobbra való kimászása. Ezután még egy könnyű hossz, majd ereszkedőpálya a földig.

Az út besorolásánál a mérvadó korosvold tanec-et vettük alapul. Ha az VII akkor az új út bőven megvan VII+, szerintem megér egy könyebb (VIII-)-t is.

Hülyeség azt hinni, hogy a tátrában elfogytak a logikus vonalvezetésű új útlehetőségek. Stay tuned........

Ati a kulcsban (VII+/VIII-(?))

Too hot..... Pochyly platni (VI+/A4(VIII+))

" majd meglesz ennek is az eredménye"  - vagyis csináld meg most a jövőd, és utána mássz amennyit csak akarsz.

Zsinórban harmadik nap (ami zsinór már olyan nehéz, hogy a földet csapkodja) ülünk a gép előtt és ismétlődik a motívum:

Zoli megkérdezi, hogy nem-e éhes valaki? Ja de..... Mennyi is az idő? Cirka 12 órája a gép előtt, mozdulás nélkül.... Holnap ismét. 7 nap szünet, ebből 0 nap mászás. Ready to climb.......

Karbunkulus torony: Pochyly Platni (6+(?),A4/VIII(?)).

Az igazat megvallva eléggé le vagyok eresztve, amit most mászok itthon az sem az igazi mivel folyamatosan ugyanazt toljuk. A IX-os utak elég szépen mennek, de ezek is mind ugyan azok, begyakorolt mozdulatsorok roskadásig. A különbség igazán csak "nagyobb" falakon mutatkozik meg, viszont ott nagyon.

Mielőtt még beszálltunk, a teljesítményemre való tekintettel elvetettem a szabad átmászás ötletét és Bálintot magára hagytam ezzel a nemes feladattal. Meglepődtünk....... nem kicsit, nagyon. Aki ismeri a tátrát egy kicsit is tudhatja, hogy elég sűrűn arcon csapják az utak az embert. Az aktuális fokozatából vonjon le kettőt és az lesz az itteni teljesítő képessége. Persze nem a "modern" most kiépített utakra gondolok az ostrván (ahol ha nem omlik le a kulcsrész a VIII-as valóban annyi és nem több), hanem akár a "régi" 80'-as utakra, vagy a keményebb klasszikusok szabad átmászásaira. Mi is belefutottunk ezzel elég rendesen, a VI+ inkáb VII+, a VIII-as inkább IX-, a VII+ pedig inkább VIII-/VIII (lett volna).
Maradt a techno átmászás.

A maradék napokban a Zergén való mászogatások VII-ért illetve egy fél-téli próba, valamint egy ötméteres zakózás csákányokkal, hágóvassal és táskával az éterbe. So psyched.......

I did this, F*** you, you can't. (poor style)

"During the descent they chopped a good portion of the Compressor route, including the entire headwall and one of the pitches below. The Compressor route is no more."

Lehet gondolkodni.........

El Kilo

Some fun in the 'pine (-21 °C + Wind)

High Rollers

Két út járható ha valaki igazán mászni akar...... és ezen MÁSZÁS-t értek.

Amikor az elején vagy, összekunyerálod a kellékeket. (beülő, cipő, ziazsák, kölcsönkötél- 1 csavaros) "mi kellhet még" -gondolod- . Amikor fejlődsz így vagy úgy, több dologra leszel képes, nehezebb utakat tud sz mászni, több cucc kell  és messzebbre vágysz. (fullos ruházat, félkötelek, cam-sor, ék-sor stb, stb) A következő lépcsőnél (amikor a táskád tartalma már-már vetekszik egy használt középkategóriás autóéval) rájössz, hogy neked még messzebbre kell menned, (szépen mondva még messzebbre, hogy megtaláld amit keresel) és ehhez még több mindenre van szükséged. (még fullosabb ruházat, még könnyebb eszközök, vadiúj bakancs, jégszerszámok, stb, stb) A következő lépcsőnél szeretnél eljutni és elérni azokat a célokat amiért ezt az egészet kezdted....  ehhez pedig :portaledge, űrbázis, MacBookok a szép nagy sárga sátorban, Nikon EOS, stbstb.

És ha az ember eljut ide, akkor azt két módon tette meg:
Vagy eljut egy olyan szinte amikor ezeket biztosítják számára és nyugodtan kettévághatod Ueli Steck-es bicskával a 20 grammos BD sátrad ponyváját mert úgy egyszerűbb bejutni, vagy a "polgári" életben valami olyasmit produkálsz, ami miatt ezeket a legnyugodtabb szívvel engedheted meg magadnak, és a szótáradban a "szög" szó szinonimáin kívül egyéb is van.

Mondhatni görbe tükör, de manapság egyre több olyan mászót látok akik tényleg tehetségesek, nagyon nyomják is neki, (mégis hiányzik valami) de valószínűleg többet fognak veszíteni azzal, hogy minden áron valami olyasmire "hajtanak" ami nálunk MÉG! nem érett még és nem járható út....... ebben pedig a kedves "mentoroknak és öreg haveroknak" van a legnagyobb szerepük akik csak skandálják északi falas tekintettel: "A mászás veszélyes sport" ......... de azt már nem teszik hozzá, hogy veszélyesebb ha kizárólag benne élsz egy "életet"..... majd visszanézel .......


Stay Tuned......

Wéber (? , WI 3-4, 600m?)

Lassan  kezdem a tátrai kiruccanásaimat kizárólag a Zöld tó és környékére korlátzni. Fantasztikus mennyi útlehetőség kínálkozik a konkrétan a Wéberen és a Papirusz völgyekben, egyaránt télen és nyáron is, III- mas utaktól X- es E6-ig WI 5-6 és M9+ os fokozatokban. És ezek még csak a meglévő utak! Kapásból tudok mondani 4-5 olyan teljesen LOGIKUS útvonalvezetésű utat ami még nincs bemászva. De majd idővel ezekre is sor kerül..... OFF.
A múltkori Lomnici solom során figyeltem fel erre a kuloárra(!?)  ami a wéber és késmárky közti rést célozza meg, ami már akkor tekintélyes mennyiségű hóval és szép jéggel kecsegtetett. Most sem volt másképp, gondoltam eltöltünk egy szép napot ezen az úton, mivel a Nomicoc már nagyon sírtak, hogy nem másztam velük még rendes jeget.
Egy kis félreértésnek köszönhetően 3 jégcsavarral és egy félkötéllel, pár cammel és szöggel felszerelkezve betámadtuk az utat, (ami Petinek az első jégmászása volt életében!).- Kicsit aggódtam, hogy elég lesz-e a 3db, mivel már alulról is látszott, hogy komoly jég van középen, de gondoltuk majd átcsapunk mixbe - Az első hossz kapásból egy 3-mas jég majd könyebb CH-s terep. Az út végig haladós, ahol összeszűkül a kuloár kissebb jegek vannak WI(2-3), de ezek mind biztosítás nélkül átmászhatóak. Az igazán érdekes a középső szakasz, ahol egy ~60m-es 4-es függőleges jég tornyosul. Mivel tudjuk, hogy a 3 jégcsvar nem sok :D ezért egy oldalfal közeli variánsát választottuk (WI3 majd 20m WI4), ahol tudtam a falra is pakolni, így is azért kellet vagy 20 métert mászni a még elgé vékony függőleges jégen, majd jócskán ranout, hogy elérjem a következő standhelyet. Ezután továbbra is CH, majd lassan kibuktunk a két csúcs közti résben. Peti nagyon ügyesen feltépte magát az úton, (le a kalappal, mivel először mászott jeget) nekem pedig jó szezon indítás a nagy E-hez. No funny stuff.....

Korosvold Tanec (VII)

Road to E: (SOLO) Lomnic Északi fal + mixek

Teljesen randomra választottam utat, hajnali keléssel minimális cuccal (Nomicok, hágóvasak, félkötél 3 szög, cam) indultam nek. Ennél a felmenetnél néztem ki a wéberre vezető kuloárt, plusz egy rakat fantasztikus vonalvezetésű utat. Vannak egészen futurisztikus képződmények, és néha úgy érzi az ember, hogy nem is a tátrában jár..... pedig igen!
A lomnic É-i fala is tartogat(hat) meglepetéseket az ember számára. A fal-vonulatot kettészelik a rézpadok, ami egy vízszintes rámparendszer, ennek megfelelő hómennyiséggel. Szerettem volna minél inkább elkerülni őket, mivel nem gyalogolni és havat taposni akartam hanem mászni amennyire csak lehet. Kinéztem két pár száz méteres jégfolyamot, amit támpontként használtam, ezektől balra szerettem volna mászni. Teljesen megfeledkeztem megamról, romboltam felfele, átbuktam a sziklákra majd irány tovább. A nomicok hasítanak mint a lézer, téptem velük fel magam és egyszer csak egy teljesen lehetetlen pozicióba kerültem. Végig úgy gondoltam, hogy végig tudok mászni a sziklás-havas részeken (IV) , de bekavartam valami V-ös körüli szakaszba, és beszorultam egy elvált tömb aljára. Se jobbra, se balra, se fel - és mivel nemtudtam elhelyezni közteset - se le. A monopointokon álltam egy kis párkányon és néhány elég félős modulat után (miután az egyetlen normális fogás kitört, és a fejemben a következő blikk szalagcím gondolatok keringtek: "ISZONYAT! AMATŐR HEGYMÁSZÓ TRAGÉDIÁJA A HALÁLHEGYEN" ) be tudtam kapaláni egy szöget, majd átereszkedtem egy repedésbe (jele piros) . Ezeken továbbhaladtam, majd ilyen III-mas sziklás terepek váltották egymást hóval és jéggel a csúcsig, ahol felejthetetlen látványban volt részem.
Másnap a Wéber aljában a "nagy mix hármas" (amik igazából elég kicsik) aljában mulattam az időt azok alsó 1 hosszainak megmászásával (M3).
Stay tuned

Spravny Cas (VIII-)

Múlt évben már Gabával másztuk az Ostrván a Spravny Cas (VIII-) 4kh utat. Kifejezetten szép út, minden hossz pumpálós (VII-, VII+/VIII-, VII+/VIII-,VII) felosztásban. Már akkor látszott, hogy a második hosszban (ami egyben az út kulcsrésze) egy elég tekintélyes expanding tömb van, de akkor átmászunk rajta minden probléma nélkül.
Azóta érkezett visszajelzés, hogy visszafordultak a második hosszból mivel balesetveszélyesnek ítélték a tömböt. Most már nem kell aggódni, a tömb teljes egészében leszakadt ezzel ha nem is ellehetetlenítve, de kibaszottul megnehezítve az utat. We failed...... Fak! :D

Késmárky csúcs: Pochyly platni (VIII-)

Éjszakai(hajnali?) érkezés után felrobogtunk Atival a Kőpataki tóhoz, ahol összeszedtük Álmost és pár óra alvást szimuláltunk. Gyönyörű napfelkelte és slószolás után 10 órakor nekiláttunk a Késmárky csúcs D-i falán vezető Pochyly platninak (VIII-). A fal alsó részén simul szólóban másztunk, majd pár méterre átváltottunk szinkronra ameddig el nem értük a nehéz részek kezdetét.

 

Az első "nehezebb" hossz egy VI+ kicsit törős áthajlás Atinak jutott, ami után még egy V+ os (nagyonnagyon szép) szakasz után értünk a lényeg kidolgozásához. A kulhossz egy tábla (VII-) majd áthajlás (VIII-) és egy repedés (VI+) kombinációja. Az alsó és felsó rész elég egyértelmű és jól onsightolható, a kulcsrész azonban sajnos nem sikerült os-re. Eltelt egy kis idő még a helyes fogáskombinációra rájöttem, ha tudja az ember a bétát egész jól kitolható, ezügyben szeretnék még valamikor visszatérni. Az uccsó hosszt gyorsan abszolváltuk, majd go down! Viva Pochyly

Roped Solo Tech 1#

Néhányan írtatok és kérdeztétek, hogy amikor önbiztit használok pontosan hogyan teszem azt. Nagyon-nagyon sok módja létezik az önbiztizésnek, alpvetően én két osztályba sorolnám őket: a, az eszköz nélküli b, az eszközzel való. Természetesen a körülmények és az adottságaink szerint kell megválasztani a helyes metódust, én például alpin szabadmászó utakban ahol önbiztiznem kell nem szeretek GriGrit és Jumárt(lásd majd alul) cipelni, mivel a használatuk  sokkal időigényesebb és körülményesebb, ilyen helyzetekben a jó öreg csomózás szerintem a legjobb módszer. Természetesen ezt pl csak a "haladósabb" (alpin max VI) ig használok ahol viszonylag kicsi az esés kockázata, mivel ha megtörténik akkor a kiengedett kötélszárat végigessük az uccsó köztesig. Én Colintól lestem el számos trükköt, csekkoljátok (www.colinhaley.blogspot.com). Ő gyakorlatilag minden szólójánál használ hasonló önbiztit. Továbbfejlesztett változata, ha nem rögzíted alul a standban a kötelet, így egy hossz kimászása után nem kell visszaereszkedj kiszedni a hardweart. Természetesen ez csak akkor működik ha azonos úton jössz vissza. De Colinnál megtaláljátok.

A téma viszont amiért ezt írom a szerintem legjobban használható önbiztis eszközös (b) módszer. Nehezebb szabadmászásnál, trepninél, esés kockázatánál a legjobban használható..... szerintem. A neten sokhelyen terjed a GriGri szarráfúrásos módszer amit viszont ez teljes egészében kivált, sőt sok tekintetben jobb is. Már csak azért is, mivel én finnyás vagyok és nemszeretem szarráfúrni a mászócuccaimat. A módszer lényege itt jobbra található. A mászógépet(piros) - egy hagyományos jumározással ellentétben - lefelé állítjuk, és a combunkra erősítjük. Én az így felülre került karabíner nyílásba a caritoolomat akasztom (ezen lóg), és a lifegés elkerülése végett pedig egy ziazsák tartő hevederrel a fogantyú alapból felső részén szorosan a combomra rögzítem. Így teljesen fixen áll és nem akadályozza a mozgást. A GriGrit(piros) a normális önbizti módba bekötöm. A kötelet először bakasztom a mászógépbe, majd a Grigribe. Az ábrán a kék szaggatott vonal jelzi a bemenő kötélszárat, a zöld szagatott a GriGri és mászógép közöttit, az arany pedig a kilépőt. A rendszer segítségével félkézzel is pofon egyszerű felhúznunk egy adag kötelet (=zöld szagatott vonal hossza nő) hiszen a mászógép blokkolja a visszacsúszást, és egy nehéz résznél nem kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy a GriGri blokkol, mi meg két kézzel rángatnánk de nemtudjuk. Én nagyon sokszor találkoztam ezzel a problémával, főleg ha 30-40m van kiengedve és úgy mászol. A GriGri átfúrásos módszer valóban javítja a kötéladagolást, azonban a problémát nem oldja meg, hiszen hirtelen rántásnál a GriGri ugyanúgy blokkol. Remélem nem lett túl kusza az ábra, és tudjátok használni.... csak ügyesen!!!

Stanislawsky kémény (400m, VI-) SOLO + Wéber (500m) SOLO

"The circle has come to an end. Go in peace." - Aug 12.én meghalt Giovanni Quirici az Eigeren, a Genfi pilléren. Megtörtént, megtörténhet bárkivel, bármikor - látjuk, egy ilyen volumenű mászóval is - biztosítva, kötéllel, egy alpin sportútban, (V+)-os hosszban, nem idősebb korában solozás közben - mint Bachar. Reboot.... mivel muszáj csinálnunk. Nemde?

7 kor indultam el a beszállástól (jóval nehezebb pakkal mint szerettem volna: bakancs a lejövethez, 30m kötél a villa gerinces ereszkedéshez, beülő) és 8:42 kor a pók tetején voltam. Kicsit féltem, hogy a kelleténél vizesebb lesz a kémény, de szerencsére csak az alsó hosszok voltak azok. Kis kellemetlenség csak a kulcshossz (VI-) után ért. De sebaj.. a Német létra feletti maradék 300-500m pedig olyan volt mint amire számítottam. Törős, szar, és néhol rosszabb mint lent.
Másik  tervem a Korosvold Tanec (3 hossz, VII) nevű művészútamit Álmossal másztunk még a nyár elején. Félnapos programnak pont kitűnő, egyszer szerettem volna megmászni a második hosszt kötéllel, aztán pedig soloba teljesíteni. De mint tudjuk, az idő ilyenkor mindig közbeszól!

A kulcsrész után

A Német Létra felső részein

Badile: Another day in paradise + Nordkante Solo

Bergell, Badile.

Érkezés és a "ráhangolódó" nap után betámadtuk a Paradise (VII) utat az ÉK-i falon. Gyakorlatilag egy az egyben a leírások jöttek vissza, láthatatlan nittek, reibung minden minőségben, néhol elég könnyen téveszthető útvonal, és pár helyen elég nagy köztestávolság. Mindez azonban fantasztikus kövön! Ideális körülmények között tényleg paradicsomi!

 Két szólós terv is számításban volt, de sajnos?! csak ez jött össze logisztikai problémák miatt. Ezt szántam "bemelegítésnek" a komolyabbhoz (amiben azért önbizti is szerepelt volna az étlapon), de összességében tökéletes volt így magában is. Kb 1000 méter, V+ os nehézség, ziazsák + cipő + kis táska a lemeneti cuccal. Néhol vizes volt az előző napi eső miatt, de szerencsére mindenhol sikerült több-kevesebb magabiztossággal átmásznom.

The solo begins

White Line

Mindig is tudtam(uk), hogy Igor Koller útjai a mászóutak elit színvonalát képviselik legyen az nagyfalon vagy kis falon, de soha nem volt alkalmam ezt közelebbről is megtapasztalni.... eddig.
Adott a Badile, adott az öreg Koller bá (akinek egyébként 4< útja van a falon), adott egy jórészt táblákból álló fal. Ezeket vegyítsük, és másszunk fel rajta szandálban, szólóban...... esőben. Valami ilyesmi játszódhatott le az öreg fejében. Najó.... kicsit túlzás. De tény, hogy a White Line egy piszok kemény út ami feladta a leckét rendesen. Az első hosszban is jóformán halálfélelmem volt, pedig úgyérzem képes vagyok már ezt a fokozatot vinni :D, bármelyik pillanatban lebaszódás határán álló reibungok az utolsó köztes fölött (az optikai tuning köztest nem számolva)  10-15 méterre táncolva. We failed......