Hajnali kelés, slószolás, majd gyorsan robogtunk is kiszemelt áldozatunkhoz, ám előbb még egy gleccserhasadékban való intermezzo következett a hirtelen ránktörő gyilkos vihar kivédése végett.
A gyilkos vihar levonulása után megtámadtuk a sziklautat, a kicsit combos 'schrund átmászás után 2 hosszal már a valós útban is másztunk. Ebben az útban mutatkozott meg igazán a repedésmászási hiányunk, ugyanis az első 6a-s hossz is rendesen "beszopatott" mindkettőnket. Először én adtam fel, utána pedig Bálint kényszerült egy másik repedésrendszerben kikerülni az eredetit. De legalább felharcolta magát! Itt lehet ilyet! A mászott méterek számával csökkent a motivációm és lelkesedésem is, így a vidámpark jellegű hevederes átlibbenésen az áthajlóban (ezt ajánlom mindenkinek aki arra jár!), valamint a 'kiánullázott' kulcshossz után gyorsan a csúcson találtuk magunkat! Thx Balint!
Ezek után már csak egy 400 méteres ereszkedés, lemászás és pár órás gyaloglás következett mielőtt éjfélre visszaértünk volna a sátrakhoz.
2 megjegyzés:
Grat! Baromi jók a képek! Visszavágyok!
Huber is kimászott abból a repedésből, pont ott ahol én is :)
http://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=K7wnq0eEO4U#t=59
Megjegyzés küldése