 |
Nagyon éles kép, hogy pár évvel ezelőtt még kizártnak tartottam, hogy a szüleim példáját követve a hobbimat és (a szeretteken kívül) minden mást teljes egészében alárendeljek a munkámnak, de az utóbbi hónapokban egyre inkább azon veszem észre magam, hogy ez történik.... Egy(?) informatikai start-up beindítása ott ahova ez a kultúra még csak most gyűrűzik be piszok kemény dolog. Az utóbbi tél és tavasz semmi másból nem állt, mint a nappali és éjszakai kódolásból, befektető hajkurászásból, meetupokon való előadásból, magát túl sokra tartó emberekkel való ebédekből és heti annyi termes edzésből amit Atival csak össze tudtunk hozni.
Természetesen bármilyen rendes falon (>400) való mászás SZIGORÚAN csak azért fért bele a programba, hogy érezzük hogy még élünk.
Ez az írás és minden motivációm pedig kizárólag az alábbi okokból született/születik:
- 23 éves lettem
- nyár van
- 30 éves koromig szeretnék megtanulni mászni (mostanra elfelejtettem)
- le kell fogyni!
PS: ha van valakinek felesleges tőkéje egy innovatív start-up vállalatba invesztálni akkor szóljon. Ha nincs annyi tőkéje, akkor meg vegyen nekem egy új mászócipőt.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése