The process

Ahogy közeledik a nyár azon része ahol istenigazából alkotni lehet, mindig eluralkodik az emberen a pánik és igazából rájön hogy kicseszettül nem is olyan hosszú ez a "vakáció" mint azt tervezte. Kiderül hogy a kitűzött célokat meg kell változtatni, szembesül vele, hogy a társak lemondják az utat, elromlik az idő, stb, stb.
Mindez a "szopás" faktor természetes velejárója a mászásnak, az alpesi mászásnak, de még a sportmászásnak is, és ha az ember túl sokat öl egy tervbe, vagy egy ötletbe, túlságosan belelovalja magát, könnyen a padlóra kerülhet. És nem csak fizikailag hanem rosszabb esetben lelkileg is.

Bachar (Eredetileg IX- R)

Valahogy így kezdődött ez az év is. Hihetetlen vad ötletek váltogatták egymást a nyári projectekkel kapcsolatban, rengeteg olyan cél lett elérhető amik mind ott hevernek a  kívánságlistámon, csupán a körülmények nem tették lehetővé hogy megpróbálkozzak vele, vagy egyáltalán eljussak oda. (Talán nem véletlenül..... ki tudja?) Az érdekesség az egészben, hogy bár az uticélok sebesen váltakoztak, a célkitűzés és az irányvonal megmaradt. Kiakakult hát a koncepció, és egyelőre számomra is még egy emésztendő és egy vad kép van a nyárról és a projectekről, de örülök neki, hogy egyben fel is van adva a lecke. Meg kell tervezni, keményen edzeni és megvalósítani.....

Az első pont adott, mivel már decemberben körvonalazódott kb mit szernénk. A harmadik pont a jövő zenéje, aminek viszont örülök, hogy egy nagyon is termékeny és szerintem hatékony felkészülésen vagyok túl, (és szerintem Ati is) és most kezdem érezni, hogy lehet valami az egészből. Az edzéseket nem bonyolítottuk túl ( ellenben meg kell említeni, hogy a múlt évinél szerintem jelentősen kevesebbet másztunk az év adott szakában együtt) gyarkolatilag tolni amennyit csak lehet. Kifejezetten nem figyeltünk rá, de minden formát próbáltunk belesűríteni a heti 3-5 mászónapba (áthajló peremes utak, reibungos utak, stb, stb), és szisztematikusan építkezni az edzések során. Ahol a hely engedte, egy edzés alkalmával 2-5 ször másztunk free soloba V-VI+(ezt a leggyakrabban) os fokozatban, (persze ezek halálira begyakorolt utak, tehát a fokozat relatív) mostanában pedig gyakorlatilag minden edzés alkalmával becsúszik egy vagy több ilyen út (ismertek és kevésbé ismertek), de agyban is kezdek ráhangolódni a dologra, és a múlt évi elég parás Naplevi (VII) szóló után, most szeretném kicsit kijebb tolni a határokat és VII+ ig felkúszni. Az más kérdés persze, hogy OS mennyire tudja hozni az ember ezt a szintet, hiszen hihetelen nagy űr tátong az RP és OS szóló között. Persze ez is személyfüggő lásd. Bálint aki ebben szerintem mesteri.

A sportmászó karrier minden bizonnyal még várat magára :), de most nem is szeretnék és nem is lenne időm hasonlóra koncentrálni, egyenlőre bőven elég, hogy pl ismert (emiatt persze relatív) IX-okon elég nagy magabiztossággal tudok felmászni, múltkor pedig egy viszonylag ismeretlen VIII+ ment ki RP elég kevés próbára.

Meglássuk, mindenesetre toljátok neki és elnézést mindenkitől a még mindig félig kész rókakallerért. Sok a dolog-mentségemre válljon-.

Bergheil,

Bachar (Eredetileg IX- R)