Whatt???..... a meleg már megint a seggünkön folyik ki. Megtanulhattuk volna már, hogy ilyen utat csak ősszel, télen vagy tavasszal lehet mászni. Óhh igen. De mi azért megpróbáltuk, hogy legalább lássuk mire számítsunk októberben és hogy szopkodjunk egy kicsit. :P
Kezdődjék minden a pakolással és az úttal. Az ominózus sztrádát Diego és barátai fejezték be, mivel az első megmászóknak (H.Steinkotter és bandája) ez nem sikerült. Anno Steinkotter több szezonon keresztül próbálkozott az 1200 méteres áthajló fal legyőzésével, de a nagyfal fal oldalán található bevágásrendszereken túl nem sokáig jutottak, betudható ez a kézi nittfúrás lassúságának és magának a falnak ami csak nehezítette a logisztikát. Steinkotterék akkor kudarcot vallottak a nagyáthajlókon, de átnyargaltak egy szintén markáns képződményhez: egy kéményrendszerhez a fal bal oldalán. Így született a fal első útja: Via Degli Amici (VI+,A1/VIII-,R2-4 nemtudom már pontosan). Azóta sem született túl sok út a falon. Via Vertigine(VI+,A2), Il Grande Incubo (VII,A4), Brento Centro (8C+?). Az utak közül kettőt Diego nyitott. A mi utunk az egyik legfrissebb, egy 2007-es kreálmány aminek ismétlése sincs még olyan sok ezért szeretnénk mielőbb még októberben befejezni. Jörg és Lama új útjukat, a Brento Centrot nagy részben ez út mentén mászta, a trepnis részekben elhelyezett nittek segítségével.
Na de most rólunk egy kicsit. Egy 27 literes táskával aminek jó része víz volt, nekiindultunk a falnak azzal az ötlettel, hogy hagyunk egy vízdepót a bivakpárkányon (10hossz), majd leereszkedve és visszamászva immáron feltöltődve, egy etappal megmásszuk a 27 kötélhosszas utat. A meleg már a beszállás elérésénél hátráltatott és elég sok energiát kiszívott belőlünk. De sebaj, bírjuk mi a terhelést....Itt ért az első meglepetés amikor szembejött egy három fős cseh parti egy 80 literes BD húzózsákkal és portaledggel. Mint megtuduk a Vergtiginével próbálkoztak, de a közel 40 fokos meleg lehetetlenné tette a tűző napon való mászást.
Sebaj, ha ittvagyunk már nem megyünk vissza. Energiaszelet és slószolás majd indulás. Pár óra után a fal alsó részét sötétedésre magunk mögött hagyjuk (10 kötélhossz), ami maximálisan alpesi VII-es nehézségű. Elértük a bivakpárkányt majd leültünk és kipakoltunk, majd terv szerint megvártuk a reggelt és leereszkedtünk a depo lerakása után. Mostmár értettük a csehek problémáját, szóvval nem indultunk neki a második etapnak, inkább halasztjuk a projectet októberre, amikor már élvezet lesz mászni ezen az univerzális lovon.
Hoppá, persze spottoltuk Lamaék portaledgét és fixköteleit a nagyáthajlótól indulóan. Gondolom van néhány otthon, ha így lehet dobálni őket.:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése