Piz Badile - Cassin

Esszenciális mászóutak. Az alpok hat északi nagyfala. A Piz Badile. A múltévi sikeres Zinne mászásunk után soron volt a következő Alpok északi fal, és mivel a nyáron hátra van még egy, ezért a könnyebbet tettük előre. A Piz Badile-ra két úgymond nagyon is frekventált  út vezet: a Via Cassin(VI+), ami az északi falat átvágja, illetve a gerincen vezető út (IV), ami egyben a lemenetet is jelentette számunkra. Ezek mellet számos könnyebb és nehezebb de semmiképp nem lebecsülendő út vezet a falra :Big Bang, Ringo Star (csak, hogy néhány ínyencséget említsek)

És akkor most a történet néhány szóban:
Jó magyar cowboy módszerrel cserkésztük be ezt a falat is. Délután megérkeztünk Bondo-ba, összepakoltunk és már robogtunk is fel a Sacs Fura menedékház fölöttti bivakokhoz. Mivel én mindig is imádtam szabad ég alatt éjszakázni:D és mivel Ati is osztotta a tervemet, az éjszakát a szabadban töltöttük egy 1-2 személyes bivaktömb mellet fantasztikus kilátással a Badile-ra. A koncepció a következő volt: időjárás előrejelzés csekkolása nélkül, minimális cuccal, hárman, francia stílusban, hajnalban indulva megmászni az északi fallal egyet jelentő Cassint, majd a csúcstól nem messze kialakított bivakban aludni és másnap pedig leereszkedni lehetőleg vissza Svájc felé. A koncepció megszületett, tehát összepakoltunk és próbáltunk aludni pár órát.

Hajnali kettőkor keltünk kemény 4 órás alvás után (ennek még lesz szerepe) majd gyorsan nekiláttunk havat olvasztani a magfelelő mennyíségű vízkészlet előállításához. A falra nem terveztünk sok kaját vinni, néhány energybar és 1-2 falat egyéb étel. A beszálláshoz vezető út magában foglal két hómezőt és egy kissebb falat, majd egy II es lemászást és egy ereszkedést. Az ereszkedés után még át kell gyalogolni egy jégfal mögött és felmászni egy körülbelül III-mas kéményen, és már rögtön a beszállásnál találtuk magunkat. A frekventált Rébuffat variánst választottuk és amilyen gyorsan csak tudtunk beszálltunk az útba. Mivel hárman voltunk, a nagyobb sebesség érdekében végig én másztam előre az utat, Peti és Ati pedig 1-1 táskával loholt mögöttem. Az út alsó szakasza jellemzően a könnyebb, több szakaszon emiatt szinkronban is haladtunk (III-IV). A hosszú könnyebb (80m) kötélhossz után elértük a fal harmadát jelentő "noon ledge"-t ahol egy kis pihenőt tartottunk majd véletlenül egy kötélhosszt elkavartunk jobbra.:) De sebaj, hamar visszakeveredtünk és már robogtam is a helyes útirányba immáron másfél kiló víz nélkül amit Peti a hegynek ajándékozott.:D(Tipp:Gyakoroljátok,miként lehet egy másfél literes és egy félliteres üveggel a kezedben lefelé mászni kötél nélkül 500 méterrel a segged alatt, törős kőzeten egy szaros vízlefolyásig,hogy megtöltsétek az üvegeket.../NPeti - Gyakorlat teszi a mestert:D/Opeti) Itt említeném meg, hogy az út teljesen jól követhető volt (a leírásokkal ellentétben), a falrajzot az alsó szakaszokon gyakorlatilag elő sem vettük, az egyetlen elkavarás kivételével nem volt gondunk. Haladtunk is közben, közben átmásztam a felső immáron második VI+ -os kulcshosszt  ami szeritnem messze az egyik legegyszerűbb a felső szakaszokon. A kiszálláshoz közeledve szintén fantasztikus tempót diktáltunk, köszönhetően hogy IV- es hosszokban nem pakoltam egyáltalán, és az V ösökben is csak elvétve. Ennek köszönhetően hamar a pengeéles gerincen táncoltunk, immárom a vízhiánytól szenvedve. Gyors tanácskozás, majd a vízhiány miatt nem szándékoztunk egy éjszakát eltölteni a csúcson, ezért egyenesen lefele vettük az irányt a gerincen. Pár ereszkedés után persze beütött a baj, elkavartuk az ereszkedést és innentől kezdődött az "odüsszeia". :D Kötélbeakadás kismilliószor, visszamászás rengetegszer, gyülekező felhők, az éjszaka közeledése..... hát persze, hogy ránksötétedett, és immáron a 3 napja tartó folyamatos nyomulás hatására a nemlétező standokon folyamatosan álomba zuhantunk, illetve próbáltuk egymást felcibálni. Az este eredménye egy párkány volt ahol az éjszakát szándékoztuk tölteni és töltöttük is. Hosszú volt, hideg volt, de legalább ott volt. Aludni nem aludtunk gyakorlatilag semmit, tekintve, hogy bivakcuccot sem hoztunk, de másnap hajnalban megláttuk a megváltó fejlámpafényeket amik egyértelműen jelezték hogy nem csalt a szimat, és végül jófelé ereszkedtünk ki. Már csak kb 100m III-mas és elérjük a hólejtőket. Ohh God....